Míg a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy ezek leginkább csak lelkesítő féligazságok (vagy még azok sem), addig sokan vitathatatlan alapvetésként gondolnak rájuk, amivel rövidebb-hosszabb távon akár kárt is tehetnek magukban.
1. Az utolsó 2 ismétlés a legfontosabb
Ez a mondás arra ösztökél, hogy addig a pontig kell vinni a sorozatot, amíg már képtelen lennél még egy ismétlést végrehajtani belőle.
Általános koncepcióként a kemény edzés hasznos, hiszen rengeteg ember mérsékelt ingerrel dolgozik, ami nem feltétlen elegendő a fejlődéshez, az idézet viszont segíthet abban, hogy az izomnövekedéshez szükséges küszöböt elérjük. Ha azonban szó szerint értelmezzük, akkor azt sugallja, hogy a megelőző ismétléseknek nem is volt értelme, vagy még rosszabb, ha nem bukásig edzünk, csak az időnket pazaroltuk.
Először is, a megelőző ismétlések is számítanak, hiszen eleve azokkal jutottál el a fáradtságig. Sőt, többet számítanak, hiszen ezek jobban segítik a helyes forma megtanulását és rögzülését. Amikor már fáradt a test, a „túlélésre játszik”, tehát apránként elcsalja a mozgás bizonyos részeit, ezáltal a technika csorbát szenved. Minden sorozatot addig szabad maximum végezni, amíg a mennyiség nem megy a minőség rovására.
Másik tényező, hogy ha olyan gyakorlatot végzel, ami több izomcsoport összehangolt munkáját követeli meg (pl. súllyal guggolás, deadlift, stb.). Ilyen esetben a „leggyengébb láncszem” fárad el először, ami ha bekövetkezik, a többi izom próbálja átvenni a munkát. Ez pedig komoly sérülésekhez is vezethet, továbbá a mozdulatokat rosszul rögzíti az idegrendszer, ami hosszú távon megint csak nem kifizetődő. Sokkal többet ér a helyes technikával kivitelezett gyakorlat olyan módon, hogy „mindig maradjon az energiabankban”, azaz úgy, hogy félbehagyjuk a sorozatot, amikor még 1-2 tökéletes ismétlést végre tudnánk hajtani. Az erő motoros képesség is, nem csak fizikai. Ha az erő fejlesztése a cél, akkor a rendszeres bukásig edzés több kárt okoz, mint hasznot.
2. „No pain, no gain”, azaz fájdalom nélkül nincs eredmény
Attól függ, milyen típusú és mértékű az a fájdalom… Összességében azonban elmondható, hogy ha fájdalmat érzel edzés közben, az az esetek többségében a test figyelmeztetése arra, hogy valamit nem jól csinálsz. Nyilván itt nem arról van szó, amikor a fáradt izom elkezd „égni”, bár a szélsőségek ilyen tekintetben sem célravezetők. Nem akkor volt jó az edzésed, ha utána napokig mozogni sem bírsz. Előfordul néha ilyen is, ez természetes (pláne pl. kihagyás után, vagy extrém terhelés után), de ha gyakran megtörténik veled, akkor lehet, hogy érdemes lenne újragondolni az edzésterved.
Nyilván mindez nem azt jelenti, hogy ne lépj ki a komfortzónádból. Lehet kemény az edzésed anélkül is, hogy „bele akarnál halni”, tehát ne gondolkozzunk szélsőségekben, hiszen legtöbbünknek az önfejlesztés a célja, nem az önrongálás.
3. „Addig guggolj, amíg nem hánysz!”
A hányás szintén arra jelzés, hogy valamit nem jól csinálsz. Több oka is lehet. Egyrészt az, ha valóban teljesen túlhajtottad magad, ez kerülendő. Ahogy már említettük, nem kell belehalni az edzésbe. A másik eshetőség, ha nem megfelelően vettél magadhoz táplálékot, pl. edzés előtt nem sokkal ettél, ami könnyen „összeveszhet” a komolyabb testmozgással. Szintén kerülendő. Lehetséges ezen kívül az is, ha beteg vagy. Soha ne menj edzeni betegen, mert több kárt okoz, mint hasznot! A szervezetnek ilyenkor feltétlen szüksége van a pihenésre.
4. Ha nem hajlik a rúd, akkor csak tetteted az edzést (eredetileg „If the bar ain’t bending, you’re just pretending”)
Ez a mondás is sok tekintetben félrevezető. Egyrészt a kezdők/haladók számára elég demotiváló tud lenni, hogy úgy érzik, még fölösleges, amit csinálnak, időpazarlás, és igazából ők nem is edzenek, pedig valahol el kell kezdeni. Ha azt gondolják ezek az emberek, hogy őket a környezetükben lévő erősebb edzeni járók lenézik a jelen állapotuk miatt, akkor az hátráltató tényezővé válhat, sőt, bizonyos esetekben inkább félbehagyják az egészet.
Szintén fontos megjegyezni, hogy a különböző rudak különböző anyagminőséggel készülnek, ezért a tulajdonságaik is eltérőek lehetnek. Könnyen lehetséges, hogy az egyik rúd jelentősen nagyobb súly felpakolása mellett hajlik csak meg, mint egy másik, ezért pusztán arra alapozni saját hatékonyságunkat, hogy egyenes maradt-e vagy sem, értelmetlen. A saját fejlődésedet tartsd inkább szem előtt, és azt, hogy önmagadhoz képest hol tartasz. Az nem baj, ha célokat tűzöl ki magad elé, de ne érezd fölöslegesnek a munkát az addig vezető úton sem!
5. Eddz őrült módjára, vagy ugyanolyan maradsz (eredetileg „Train insane or remain the same”)
Nem meglepő, hogy sokan maximálisan el is hiszik ezt a jelmondatot, hiszen az alapgondolkodásunk része, hogy a több nagyobb hatással van. Pl. ha többet dolgozol, több pénzed lesz, ha többet tanulsz, több vagy magasabb végzettséget szerezhetsz, vagy ha több alkoholt fogyasztasz, részegebb leszel. Ezen az elven elindulva próbálkoznak az edzés területén is.
Az őrült módjára edzés alatt érthetjük azt például, hogy minél több időben, minél többféle gyakorlatot, minél nagyobb súlyokkal végezni. Szélsőségekben gondolkodni nem előnyös. Hamar éreztetni fogja a testünk, hogy ezt nem is olyan jó ötlet így csinálni. Ennek ellenére rengetegen ezeket a jelzéseket figyelmen kívül hagyják, sőt a fentebbi „no pain, no gain”-re alapozva teljesen helyénvalónak is találják azokat.
Nagy probléma, hogy ebből a jelmondatból hiányzik az az „apróság”, hogy az edzést egy jól megfontolt, ésszerűen összeállított progresszióval kellene felépíteni. Megint nem arról van szó, hogy ne eddz keményen. Sokkal inkább az a lényeg, hogy ne akard már tegnapra a létra felső fokát, mert annak sérülés lesz a vége.
Összességében tehát elmondható, hogy ezek a jelmondatok többségben nem az ördögtől valók, mégis nagyon káros hatást tudnak kifejteni, ha szélsőségesen kezeljük őket. Te beleestél már valaha ebbe a hibába? Van olyan mantra, amit rendszeresen hangoztatsz?
Kellemes, és megfontolt edzést!
