A japán szamuráj kardforgatás többről szól, mint azt elsőre hinnénk. Természetesen a fizikai mozgás is fontos szerepet játszik, de a szellemi felkészültség és az izmok mechanizmusa is legalább annyira lényeges elemei e művészetnek.
A négy alapelv a következő:
Légzés
A be- és kilégzés nyugodt, sima és teljes kell, hogy legyen. A kezdők hajlamosak kapkodni a levegő után a harc hevében és ez kiszolgáltatottá teszi őket az ellenfél támadásaival szemben. Sok időt és gyakorlást igényel a helyes légzési technikák elsajátítása, ebben nagy segítségünkre lehet a meditáció és az ismétlődő gyakorlatok.
Lábmunka
A láb nem szabad, hogy laza maradjon, mindig úgy kapaszkodjunk vele a felszínbe, mintha egy erős szélnek próbálnánk ellenállni. A sarkunk legyen a földön, így az közvetlen kapcsolatot biztosít a testünk és a talaj között, ezáltal minimális késéssel tudunk megindulni.
Használjuk a légzési technikákat az izmok energizálására, engedjük el a feszültséget a testünkből.
Testtartás
A felvett póznak mindig egyensúlyt kell biztosítania a végrehajtani kívánt mozdulatsorhoz, de nem szabad, hogy felfedje szándékainkat vagy kibillentsen egyensúlyunkból. A csípő, az alhát és az ágyék legyen szilárd. A csípő tájéka rendkívül fontos az erőátvitel szempontjából, innen árad szét a testünkben az energia egy mozdulat során.
Kardlendítés
Deréktól lefelé „kapaszkodjunk” a talajba, felsőtestünket pedig nyújtsuk meg – ez ad energiát és stabilitást egy lefelé irányuló sújtáshoz. A technika csiszolása sok idővel és gyakorlással jár.
Russell McCartney írása
