Léteznek olyan mai és szavahihető beszámolók, amelyekben a harcművészet mesterei egyetlenegy téglát törnek egy téglarakásban, úgy, hogy a törött darab felett és alatt lévő téglák épen maradnak.
Az ilyen mutatványok még hihetőbbé teszik azt, hogy az emberi testre be lehet vinni olyan ütést, ami belső sérüléseket okozhat mindenféle külsérelmi nyom nélkül.
John Painter egyszer olyan bemutatót tartott az akupresszúráról szóló egyik előadásán, ami már kezd megfelelni a modern tudományos követelményeknek. A kísérletet elektronikus berendezések segítségével figyelték olyan nézőközönség előtt, amelynek néhány tagja rendelkezett egészségügyi képesítéssel. Az eredmény több szempontból is megdöbbentő volt.
Egy egészséges önként jelentkezőt rákapcsoltak egy a pulzusát, hőmérsékletét, vérnyomását és más fiziológiai tényezőket vizsgáló berendezésre. A teszt alanyát nem informálták a kísérlet valódi céljáról, csak annyit mondtak neki, hogy egy “speciális akupresszúra” hatását akarják megfigyelni. Miután feljegyezték a kezdeti értékeket, Painter közepes erejű ütést vitt be a mellkason lévő hui kui hsueh nevű pontra. Az alany elmondta, hogy nem érez fájdalmat, csak tompának érzi a testét és nehéznek a jobb karját.
A következő fél óra alatt szokatlan szimptómák jelentkeztek, ahogy – dr. Painter elmélete szerint – a chi-áramlat áthaladt az ütés helyén. Tíz percen belül a kísérleti alany hasi fájdalmakat érzett; a következő öt percen belül pedig testhőmérséklete 37 C fokról 37,8 C fokra emelkedett.
További 20 perc múltán pulzusszáma – amely a kísérlet kezdetén 62 volt – vadul ingadozott 50 és 160 között. Az alany mellizmai összeszorultak, erősen verejtékezett és remegtek a végtagjai. Vérnyomása is megemelkedett.
Ekkor dr. Painter úgy ítélte meg, hogy a folyamat veszélyes szakaszba lép, leállította a kísérletet, majd gyógyfüvekből készült orvosság alkalmazásával és az ütés helyének masszírozásával gyógykezelte a kísérlet résztvevőjét, aki egy órán belül rendbe jött. A nézők elfogadták – bár nem ellenőrizték le -, hogy a dim mak komoly sérüléseket okozhatott volna az alanynak, aki dr. Painter szerint két napon belül meghalt volna.
A szkeptikusok felhozhatnák, hogy a kísérlet során nem zárták ki teljesen azt a lehetőséget, hogy az alany elvárásai vagy a kísérlet vezetőjének sugallatai is szerepet játszhattak az eredményben. Ám a feljegyzett szimptómák túlságosan is szélsőségesnek tűnnek ahhoz, hogy pusztán ezekkel a tényezőkkel magyarázhatók lennének.
Elég nagy a valószínűsége annak, hogy egy ember pulzusa izgalom vagy szuggesztió hatására felgyorsul, azonban az, hogy ugyanezen okokból 50 és 160 között ingadozzon, az már sokkal kevésbé valószínű. ennek ellenére egyetlen elszigetelt kísérlet nem fogja meggyőzni a nyugatiakat hogy a halálos érintés valóban létezik.
Jó lenne, ha laboratóriumban lehetne tanulmányozni néhány dim mak-mestert tudásának bemutatása közben. Sajnos ilyen emberekkel ritkán lehet találkozni. Amikor “lelepleződnek”, mindig megtagadják, hogy megosszák tudásukat másokkal. Painter így foglalja össze:
“Ha nem megfelelő emberek kezébe kerül ez az erő, az úgy néz ki, mint egy majom aknavetővel. Az ilyesféle erő megmérgezi és eltorzítja a valóságot. Éppen ezért akik teljesen birtokában vannak ennek az erőnek, nem beszélnek róla, és ezért van az, hogy a bölcsek közül sokan megbánták ennek a hatalomnak a megszerzését, és tudásukat magukkal vitték a sírba.”
Előzmény:
Dim Mak - Halálos harcművészet 2. rész
Dim Mak - Halálos harcművészet 1. rész
/rejtelyekszigete.com/
