A harcművészet bármely más sportnál nagyobb terhelést helyez a csípőre. Ennél fogva létfontosságú, hogy a harcművészeteket gyakorlók ismerjék a leggyakoribb csípő-sérüléseket, azok okait, kezelésük módját, de mindenekelőtt megelőzésüket. Aki tisztában van ezekkel, nem csak fizikai teljesítményét fokozhatja, de biztosíthatja magának a sérülésmentes, hosszan tartó harcművész-karriert is.
Dr. Robert Klapper, a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórház ortopédiai műtétekre szakosodott főorvosa igazi specialista a témában. Számos új sebészi műszer feltalálója, melyek kifejezetten csípő-artroszkópia műtétekre lettek kifejlesztve. Dr. Klapper sikeresen kezelt módszereivel már olyan hírességeket is, mint a kosárlabda-legenda Wilt Chamberlain vagy a középsúlyú karate-bajnok Chuck Norris.
„Az általam kezelt sportolók közül a térd-, vagy csípősérülést szenvedők legnagyobb része harcművész, különösen a harmincas-negyvenes korosztályban jellemzők ezek a fajta sérülések. A csípőműtétek száma is a sokszorosára nőtt az utóbbi időben, főleg az ötvenesek körében”. Dr. Klapper szerint a legtöbb sérülés kiváltó oka egy rosszul kivitelezett köríves rúgás. Ezeket a csípő-problémákat a medencecsontban található ízületi tok rostos porcszöveteinek elmozdulása okozza, ezekhez kapcsolódnak ugyanis a csípő-, és derékizmok. „Amikor valaki nem megfelelő módon hajt végre egy ilyen rúgást, a porcszövetek elcsúszhatnak a helyükről. A legfontosabb, hogy a sérülés jeleit mihamarabb észleljük. Az általam kezelt sportolók három ponton szoktak fájdalmat észlelni – az ágyék tájékán, a csípő oldalánál, illetve a farpofáiknál. Mindhárom más eredetű sérülésre utal”. Dr. Klapper azt javasolja, hogy minél hamarabb forduljunk orvoshoz ha ilyesmit tapasztalunk: „a sportolók gyakran túl sokat várnak mielőtt orvosi segítséget kérnének, ezzel csökkentve a sikeres gyógyulás esélyét”.
A tünetek felismerésén túl a legfontosabb a megelőzés. Ennek stratégiái a következők: ügyeljünk testsúlyunkra és a testzsírszázalékunkra, fejlesszünk ki megfelelő izomerőt, egyensúlyt, mobilitást és hajlékonyságot, kerüljük a repetitív, ütődéssel járó mozgásokat (pl. futás), szedjünk C-vitamint és próbáljuk ki a fekvő kerékpáros, valamint a vízi edzéseket. Ez utóbbi az orvos szerint nemcsak a megelőzés, hanem a kezelés folyamatában is rendkívül hatékony lehet.
Végül pedig gondoljuk végig, megfelelő-e a fizikai állapotunk az általunk űzött sporttevékenységekhez. Ha az ízületeink és a csontozatunk nem elég erősek hozzá, az több sérüléshez vezet, így jobb, ha valami kevésbé megterhelő stílusra váltunk.
Pat Pollock írása
