Hogyan lett a tonfa az egyik leghalálosabb fegyver

"Számomra a tonfa a harmónia szimbóluma" - mondta Kina-san egyszer. A karate mesterem egyik barátjaként Kina-san számtalanszor adott bemutatót kedvenc fegyveréről. Láttam, ahogy megpörgeti a tonfát és elkap vele egy felé lendített botot, aztán olyan erővel ütötte meg a botot hogy az elrepedt.

A tonfa egyszerű eszköz, eredetileg a kézimalom hajtására lett kitalálva, és noha sok más Okinawai fegyver szebben csillog, még mindig ugyanolyan hatásos, mint a Ryuku bármilyen rögtönzött fegyvere. Láttam mérési adatokat, hogy olyan erővel képes ütni, hogy csontokat törjön, és belső szerveket roncsoljon. Legjobb akaratom ellenére is kételkedni kezdtem, hogy szimbolizálhatja ez a fegyver a harmóniát?

Kina-san Hawaii-on született, de iskoláséveit Okinawai rokonainál töltötte, ahol belemerült a karate rejtelmeibe. 1940-ben visszatért Hawaiira pont Pearl Harbor bombázása előtt.

Attól félve, hogy az amerikaiak börtönbe zárnák, a következő négy évet egy barátjának vadászkunyhójában töltötte. Az időt kertészkedéssel és a tonfa használatának gyakorlásával ütötte el.

Egy nyári este Kina-san mesélt azokról az évekről és azokról, amikor karate tanonc volt Okinawán. Megkérdeztem mit értett az alatt amikor azt mondta a tonfa a harmónia szimbóluma. Elmagyarázta, hogy noha egyszerű eszköznek tűnhet, valójában bonyolult elkészíteni. Nagy odafigyelés szükségeltetik a készítése során, hogy kibírja a harc és az edzés megterhelését.

Az Okinawaiak rég rájöttek erre, mikor elkezdték a különböző mezőgazdasági és halászati eszközöket, harci eszközként használni. Az egyik ilyen eszköz a tonfa -helyi nevén tunfa vagy tuifa- eredetileg tölgyfához hasonló fából készült. Ezek a tonfák aztán a kézi malmok hajtását biztosították. A kisebbik felét beleillesztették a malmon erre kialakított mélyedésébe, a hosszabbikkal pedig forgatták.

Ily módon használva relatíve kevés, erőhatás érte a tonfát. Amikor viszont fegyverként kezdték el használni, rájöttek, hogy gyakran eltörik azon a helyen ahol beleillesztik a lyukba. Számos kísérlet, hogy a tonfa harc közben is használható legyen kudarcot vallott.

Végül, (hozzá kell tennem, hogy ez Kina-san szerint is csak mendemonda) egy farmer észrevette, hogy a csónakok a tonfa nyeléhez méretben hasonlító fadarabokkal (fundu) vannak foltozva. Ezek a fadarabok ki kellett, hogy bírják a csónak mozgásából származó erőhatásokat, illetve teljesen szorosan zárniuk kellett a lukat. Hogyha a halászok képesek a csónakoknál ilyen eszközöket készíteni, akkor a tonfához is lehet valami hasonlót.

A tervben csak egy hiba volt, mégpedig az hogy a halász és farmerközösségek rivalizálása miatt, nem nagyon kértek egymástól segítséget. Mégis ez volt amit tettek. Két önkéntes elment a közeli halászközösségbe, és segítséget kértek, hogyan tegyék a tonfát erősebbé. Elmondták nekik, hogy a technikát csak néhány halászcsalád ismeri. A farmerek meglátogatták a családokat, és meglepetésükre, tisztelettel fogadták őket.

A halászok levezették őket a partra, és megosztották velük tudásukat. Az egyik titok az volt, hogy a fundu egy trópusi fából, az iju-ból készül, amit tengeri csónakok és hajók készítésénél használnak. Szállal keresztben elvágják a fát, és tengervízben áztatják, hogy szorosan tartson, de mégis hajlékony maradjon.

A farmerek megköszönték jótevőiknek a segítséget, majd egyikük megkérdezte: "Miért osztjátok meg velünk a titkaitokat, mikor olyan nagy a távolság a halászok és farmerek között?"

A halászok elmagyarázták, hogy pár generációval azelőtt a halászoknak szükségük volt valamilyen fára, hogy megjavíthassák a csónakjaikat. Sikertelen próbálkozások után elmentek egy közeli közösséghez, egy híres famesterhez, aki megtanította nekik hogyan használják az iju fáját a csónakok foltozására. Tehát azzal, hogy elárulták a két farmernek a titkaikat, csak egy régi szívességet fizettek vissza.

Hogy mindez igaz, vagy nem, nem számít. Sokszor lehet hallani hasonló meséket az Okinawaiakról. Összehasonlítottam pár régebbi tonfát a mai, gyárakban összerakottakkal. Az új tonfák a ragasztással jódarabig kitartanak, de előbb-utóbb eltörnek, míg a régiek, amik a hagyományos technikával készültek bármeddig használhatóak.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy rejtőzik-e némi igazság Kina-san történetében.

Dave Lowry karate mester írása