Saik

A sai az okinawai harcművészetek egyik tradicionális eszköze, a bottípusú fegyverek közé tartozik. Alapvető formája egy vékony, fém pálca 2 ívelt tüskével (yoku) és a kiálló fogantyúval (tsuka). Sokféle sai létezik, változó tüskékkel és markolattal. Az Okinawába érkezése előtt már több ázsiai országban használták, pl. Thaiföld, Kína, Vietnam, Indonézia, Malajzia. Eredete vitatott, az egyik feltételezés szerint a halászok csónakjában lévő evezővillából alakították át, egy másik elmélet pedig a szénrakó vasvillát tekinti elődjének.

Alkalmazási területei hasonlóak, mint a tonfának. Anyaga miatt hatékony védekező fegyver akár kard ellen is, támadásnál pedig még keményebb ütéseket lehet vele bevinni. Használata a karate technikáira épül, a legtöbb gyakorlat végrehajtható vele, lényegében a kezek meghosszabbításaként alkalmazzák. Általában párban használják, kezenként egy sai, melyeket sokoldalúan lehet halálos és nemhalálos fegyverként is kezelni.

A sai részei:

Monouchi: a sai szúrószára/pengéje (bár a penge pontatlan kifejezés, mert a sai életlen), ami lehet kerek, vagy csiszolt/szögletes.

Yoku: oldalvilla/tüske, mely rendszerint szimmetrikus, de léteznek aszimmetrikus változatai is.

Tsume: Az oldalvillák hegye.

Moto: A sai középpontja, innen ágaznak el a fegyver részei.

Tsuka: A sai nyele, melyre többnyire bevonat kerül a megfelelő fogás érdekében.

Tsukagashira: a nyél bunkós vége.

Saki: a fegyver hegye, mely általában tompa.